A PE (polietilén) korróziógátló szalag általában három rétegből áll: egy polietilén hordozóból, egy ragasztórétegből és egy tapadásgátló -leválasztó rétegből. Az aljzat nagy-sűrűségű polietilénből vagy közepes-sűrűségű polietilénből készül.
A polietilén molekulaszerkezete -(CH2-CH2)n-, amely nagy kémiai tehetetlenséget mutat. Molekulalánca nem tartalmaz poláris csoportokat, szén-hidrogén kötési energiája eléri a 414 kJ/mol értéket.
Kémiai korrózióállósága főként olyan mechanizmusokon alapul, mint a fizikai akadályhatások, a kémiai tehetetlenség, a kristályosodás elleni védelem és a határfelületi impedancia.
Különböző kémiai közegekben 30 napig 10%-os kénsavoldatba való merítés után a szakítószilárdság megtartási aránya nagyobb, mint 95%; 20%-os sósavas környezetben 60 napig tartó merítés után a tömegváltozási sebesség kisebb, mint 0,5%; 90 napig 10%-os nátrium-hidroxid-oldatba való merítés után a megjelenés nem változik, és a mechanikai tulajdonságok megtartási aránya meghaladja a 98%-ot; 1 éves 3,5%-os nátrium-klorid-oldatba való merítés után a teljesítményben nincs jelentős változás; kiváló teljesítményt mutat alkoholokkal és ketonokkal szemben, de érzékeny az aromás szénhidrogénekre és a klórozott szénhidrogénekre, amelyek duzzanatot okozhatnak.
Más korróziógátló anyagokkal (például epoxi kőszénkátrány bevonattal, polipropilén szalaggal, PVC szalaggal és FBE bevonattal) összehasonlítva a polietilén szalag eltérő teljesítményt mutat a talaj mikrobiális korróziójával szembeni ellenállás, az alacsony hőmérsékleten, az feszültségrepedésekkel szembeni ellenállás, a kémiai közeggel szembeni ellenállás és a mechanikai sérülésekkel szembeni ellenállás tekintetében.
